A szászok a középkortól kezdve saját ízlésükre formálták a környezetüket, és ennek kitűnő példája a falvak szerkezete is. A falu központja terjedelmes, általában négyszög alakú piactérrel rendelkezik. Ide torkollik be a főutca, amellyel általában párhuzamosan halad legalább egy mellékutca. Ezt a kettőt keskenyebb utcák kötik össze, így adva meg a településnek a soros elrendezést. A nagyobb községek főutcáján emelkedettebb helyen áll a templom, sok ezek közül vártemplom.

Házberendezés: A régi szász házban rendszerint három helyiség volt található. A verandáról a konyha-pitvarba léptek, amelyet haus-nak neveztek. A pitvarból az utca felé eső szobába, a stube-ba lehetett átmenni, amelynek két ablaka az utcára, kettő pedig az udvarra nézett. Ez utóbbi módosan berendezett, szebb, és nagyobb rendben tartott szoba volt. Ünnepi vendéglátó helyiség, esetleg vendégszobaként működött, amelynek ékességei közé tartozott  a mennyezetes, oszlopos-fedeles ágy, több sorban a szoba mennyezetéig megrakva pompás hímzéssel ellátott párnákkal és a fehér alapon kék, kidomborodó díszítményű csempéivel a Luther-kályha.

Népviselet: A kissebség közjogi és társadalmi szabadsága, közép - kelet - európai helyzete, pompakedvelő magyar nemesekkel való kapcsolata, és a népet jellemző jó ízlés sajátosan változatossá fejlesztette a szász népviseletet. Az a vélekedésük, miszerint minden erkölcsös családnak nagy ruhakészlettel kell rendelkeznie, igen kényessé tette őket a ruházatukra. A régi szász hagyatékokból említésre méltó az asszonyok hosszú, háton hordott, a vállnál alig szélesebb köpönyege (krausel mantel), vagy a szintén ujjatlan, fehér bőrből készült, hosszú prémmel szegélyezett, széles, merev galléros ugyancsak köpönyeg (kürschen), a magas, süvegszerű, hengeres női fejfedő (borten), melyet a lányok csak konfirmálásuk után viselhettek, a mellen viselt boglár (heftel), és a főkötő feltűzésére való díszes fejű tűk. A férfiak által viselt ujjatlan bőrmellest (brustlatz) fehér posztóból (Karaisa posztó) készítették.